ITT VALAKI MEGINT SZÍVNI FOG!
„Szóval Flood átöleli Jodyt az ágyon, halkan beszél hozzá, de én hallom, mert az ajtónál vagyok, és a szoba nem olyan nagy azért. Világos, hogy a szerelmük örök és eónokig tart, de Flood nem szeret vámpír lenni, mert a munkaidô szívás meg minden, Jody meg szeret vámpír lenni, mert végre erôsnek érzi magát, miután sok évig nyápic volt, és kábé kimondják, hogy napfelkelte után elválnak.
Na én meg – A görcsbe, ne már.
Hát bronzba öntöttem ôket.”
Részlet Abby Normal naplójából
Vannak szerelmesek, akik azért születnek, hogy átöleljék egymást. Jody és Tommy azért született, hogy megharapják egymást. Azért születtek újra. Merthogy már vámpírok. Óriási szerencse, hogy a szerelmük így halhatatlan, mivel kegyencük, Abby bronzszoborba öntötte ôket a Totál szívás végén.
Abby továbbra is vérszívó démon szeretne lenni, csak túl sok a dolga: kerülni a sulit, betörni az új Dög Martens csizmáját és lesmárolni imádott pasiját. Csakhogy ott van Chet, a borotvált macska, aki újdonsült vámpírmacskaként egyre nagyobb és vérszomjasabb. Sôt, az ôt követô vámpírmacskák falkája is egyre nagyobb és vérszomjasabb.
Van, aki szív. És van, akit szívnak. Christopher Moore ôrült vámpítrilógiájának befejezô darabjában senki sincs biztonságban.